A nagy beavatast kovetoen kicsit talan nyugisabb utunk volt. Legalabbis az elejen... Igaz eloszor paras, esos idoben mentunk, de meleg volt aztan ahogy leertunk a hegyrol, ezerrel tuzott rank a nap. A szomjusagnal mar csak a legyek repkedese a kinzobb, es az a baj, hogy amig az egyiket majdnem konnyeden megoldom, a masikkal konkretan nem tudok mit csinalni. Izzadt, ragacsos vagyok reggeltol estig es csak arra vagyom hogy egy kutnal levizezzem egesz kis testemet, hogy aztan az egesz kezdodhessen elolrol. Ez a leplezetlen igazsag, neha ugy erzem ha tehen lennek legalabb nem izgatna a dolog... Bar, ha egy gondolkodo tehen lennek...na jo :)
Zubiriben labat vassziroztattunk a kovekkel, pihentunk alig 30 percet aztan mentunk tovabb.. Ahogy laraszoknyajaba ertunk, oriasi csalodottsaggal vettuk tudomasul, hogy "completo"... Minden tele... Vettunl nemi elelmiszert es nekivagtunk a tavnak. 27 utan meg rahiztunk 11 km-t. Nemcompletto, sot mondhatnam betegallat modon meneteltunk mint a szurkemarhak a vagohidra, nagyon kivoltunk... A hegyteto fele raadasul elfogyott a vizunk es kut termeszetesen egy szal se volt sehol. Bezzeg mikor nem kene... Olyankor meg sorra jonnek... De oriasi szerencsenk volt, mert egy no akit csak arrol kerdeztem van e az utcan viz, behivott magahoz es megtoltotte kulacsainkat. Eletmento volt es vegtelenul onzetlen dolog...
Mire letamolyogtunk a hegyrol Arree-ba mar 9volt. 8-ig fogadtak a szallasok, de azert batorkodtam becsongetni egy bazilikaba epitett albergue ajtajan. Eleg sokara jott a bacsi, es kicsit ki is volt akadva, hogy ilyenkor jottunk, de miutan szolid angol tudasommal folvazoltam neki a szituaciot, betessekelt minket. Meg ott is mordult parat, de vegul elengedte... Es a szallas.... Ooooo hat az csodaszep volt, regi epuleten at vezetett minket, kis kapolnan keresztil egy belso udvaros kisfefohelyes oduba :) nagyon orultunk, mert pont annyi agy volt szabad ahanyan erkeztunk. Meg egyszer halasan megkoszontem a bacsi kedvesseget, erre o barati, atyai joindulatbol jol vallonfogott es bizalma jeleul ra is szoritott egyet. Remelem nem volt gondolatolvaso, kulonben hallotta volna, hogy kuldom el a jo eletbe, ugyanis olyan vallfajdalmaim voltak a suly cipelestol, hogy kishijan magam ala csinaltam :p
Aznapi extra utitarskent egy eszak koreaban elo lanyt kaptam/kaptunk. Meglepoen sok itt a keleti ember, csak pislogok es varom a pillanatot, hogy felbukkanjon egy indiai vagy egy tibeti muki vandorbottal a kezeben :)
A lany a nevet egyszer elmondta, utana kertem, hogy ezt most tekerje vissza es laaaaassan ismetelje el. Erre o inkabb leroviditette: Son. Hat jo... Onnantol kezdve Sonminak hivtam, csak mert ettol olyan felhoatlasz hangulatom lett, raadasul erdoben is voltunk :))) Szoval Sonminak sikerult felvenni a vagtank ritmusat, eleinte nehezkesen ugyanis o volt az, akit mindig lehagyott mindenki es a legvegen futott be a szallasra. Volt egy sajat kis vilaga, amibe sikerult belepillantanom... Mondtam mar, hogy erdekesek ezek a talalmozasok itten :)) Mi pedig meghoztuk a valgozast az eletebe, vagyia a tempot, olyannyira, hogy masnap reggel mar szinet se lattuk, es kesobb sem sikerult beeloznunk :) Hat, hajra Sonmi :)
Ejjel oriasi horkolast csapattak a joltermett ferfi nepek, es a fuldugom behelyezese szinte lehetetlennek tunt, leven hogy emeletes agy tetejen aludtam es ahhoz hogy lemasszak a sajgo talpamnak oriasi fajdalmakat kellett volna okozzak... Igy hat turtem es turtem mig vegul sikerult elaludnom...
Minden fizikai fajdalom jon es megy, athalad rajtam, en pedig megelem oket, hagyom...egyszer majd leteszem mind az osszes csomagom amit cipelek es ugy megyek tovabb.
:)
