A szallasrol...
Eredeti terveim alapjan nem lett volna, azaz a montparnasse-on toltottem volna az ejszakat. Meresz vallalkozas volt mar akkor is, amikor kitalaltam, de ugy voltam vele, ha masok is kibirjak, hat nekem se kottyanjon mar meg!! Aztan idokozben rajottem, hogy lehet hogy nem annyira biztonsagos egyedul, illetve talan nem artana pihenni egy picit a camino legnehezebb szakasza elott. Mivel a napokban nem sikerul tul sokat aludnom, ezert elkezdtem szallast keresgelni. Eloszor kaptam egy nagyon kedves ajanlatot. Parizsban elo, equadori, de franciaul rappelo sracoknal megpihenhetek. Igaz ok valostineuleg nrm fognak pihenni... Nem is lett volna annyira szornyu, de nem tudtam elvonatkoztatni az elso megerzesemtol: neeeee fogadd el! - Mert akarmilyen kedves gesztus vezerelte ezt a joszandeku ismerosomet, aki azonnal intezkedni kezdett mikor meghallotta a tervem, holott alig nehany hete ismerem... En megsem tudtam bizni benne.
Kerestem es talaltam egy olcso hostelt, de nem volt a kartyamon eleg penz a foglalashoz. Mint utobb kiderult isteni szerencse, mert a montmarte, sacre coeur kornyeken van, amirol en megfeledkeztem, hogy ez parizs legbaratsagosabb resze. Gyakorlatilag veszelyes. Nem hogy ejjel, meg nappal is. Na en 23-kor ertem volna oda... Koszonom Nikolett A, az utmutatast az eletbenmaradas fele :)
Az aloha hostel meg kozel is volt a montparnasse-hoz, igy az ugy meg lett oldva. Nem tudok betelni a gyonyorrel, hogy teljesen egyedul jutottam el oda... :)) ez csak azert akkora szam, mert rolam, azaz egy olyan emberrol van szo, akinek 2 eve meg a felveteli papirjait is a baratosneja intezte... :) azota mar eletkepesebb vagyok, remelem latszik :)
A hostelben ejjel 1korul megerkezett az 5 szobatarsam. Eloszor nem ertettem miert jonnek be fiuk is... Aztan rajottem : "mixed room" hat jo. Nagyon baratsagosak voltak egyebkent, egybol megszolitottak :) egyedul Melissa nevere emlekszem, mert o volt a kommunikator. Eloszor ugy ertettem, hogy peruiak, akik olaszorszagban elnek, de nem voltam benne biztos... Miutan jo ejt kivantam nekik es elnezest, amiert en hajnalban fogok kelni, meg percekig forgolodtam az agyban, ami amugy is mozgott, mert Melissa nem aprotermetu batyja kereste a helyet... Aztan felultem es megkertem, hogy meg egyszer mondja mar el, hogy akkor mi is van? Honnan vagytok?? Mert nem hagy aludni a dolog :) persze elmosolyodtak, biztos a remek angolom is hozzatett a kerdes erejehez, majd megtudtam, hogy filippinok! ... Hmmm hat szegyen, nem szegyen nem igazan tudom kik azok, de persze legalabb ugy bologattam, mint akinek a nagyapja pont egy filippino :)))
Aranyos volt ez a Melissa... Foleg mikor reggel rajottem, hogy nem a tesoja, hanem o horkol ugy, mint edesapam... Na jo nem... Apa csak hangosan szuszog :)))
Biztos erdekes lesz megfigyelni kikkel sodor ossze az elet... Talan azert sem hagytam ra a suketsegemre/erthetetlensegemre az egeszet, mert minden talalkozas uzenet. Hogy mit hordoz magaban biztos nem ma fogom megtudni, de talan kesobb meg jo lesz valamire :)
Vagy nem, de az biztos :D
